A nyaklánc a legrégebbi ékszer, amelyet az emberiség valaha viselt. Már az őskorban is készítettek nyakékeket különböző természetes anyagokból, például csontokból, kagylókból és kövekből. Ezek a korai ékszerek nemcsak díszítő funkcióval bírtak, hanem gyakran védelmező amulettek is voltak, amelyeket a viselők szerencsehozónak vagy szellemi védelemnek tartottak.

Az ötvösség kialakulásával megjelentek az első nemesfém ékszerek, amelyek jelentős státuszszimbólumokká váltak. Az ókori Egyiptomban az arany nyaklánc nemcsak a gazdagságot, hanem a hatalmat és az istenekkel való kapcsolatot is szimbolizálta. A fáraók és papok díszes, gyakran drágakövekkel vagy véséssel ellátott darabokat viseltek, hiszen hittek abban, hogy ezek az ékszerek isteni erőkkel ruházzák fel őket. Eközben az ókori Rómában a nyakláncok egyre kifinomultabbak lettek, és a nemesfémeket drágakövekkel kombinálták, hogy a viselő társadalmi rangját és gazdagságát tükrözzék.

A középkorban a nyakláncok egy időre háttérbe szorultak, mivel a ruházat díszes gallérjai kevésbé tették láthatóvá őket. Ebben az időszakban azonban egyre elterjedtebbé váltak a védelmező amulettek és medálok, amelyek vallási vagy személyes jelentéssel bírtak. A reneszánsz idején viszont a művészi megmunkálás újra előtérbe került: a mesterek kifinomult részletességgel készítették el a bonyolult, drágakövekkel díszített darabokat, amelyek immár a divat és az önkifejezés eszközévé váltak.

A 18. és 19. században a nyakláncok még inkább a társadalmi státusz és a személyes üzenetek hordozóivá váltak. A viktoriánus korban például divatba jöttek az olyan medálok, amelyek titkos rekeszeket rejtettek szeretteik hajtincseivel vagy apró képeikkel. A 20. század új lehetőségeket hozott az ékszerkészítésben, hiszen a különböző stílusirányzatok – az art deco geometrikus formáitól kezdve a minimalizmusig – mind hatással voltak a nyakláncok fejlődésére.

Napjainkban a nyaklánc nem csupán egy kiegészítő, hanem egy generációkon átívelő kincs, amely emlékeket őriz és új történeteket mesél. A modern ékszerviselők számára egy jól megválasztott darab az önkifejezés eszköze, amely tükrözi személyiségüket és egyedi stílusukat.

Ékszerkészítőként minden egyes nyakláncot kézzel alkotok aranyból, rose goldból és ezüstből, különös figyelmet fordítva a részletekre. A természet formái és textúrái inspirálnak: a hullámzó víz, a faágak finom vonalai vagy a napfény játéka a fém felületén mind-mind visszaköszönnek az általam készített ékszerekben. Hiszem, hogy egy jól megtervezett és gondosan elkészített nyaklánc nem csupán egy tárgy, hanem egy darabka történelem, amely viselőjével együtt meséli tovább a saját történetét.