A gyűrű az egyik legtöbbet használt ékszer, amelynek története évezredeken átível. Már az ókori Egyiptomban is ismerték, ahol a végtelenséget és az örökkévalóságot szimbolizálta. Az egyiptomiak hittek abban, hogy a gyűrű körkörös formája az élet örök körforgását jelképezi. Gyakran viselték különböző anyagokból, például fonott nádból, csontból vagy bronzból készült változatokban.

Az ötvösség fejlődésével az ékszerek egyre kifinomultabbá váltak. Az ókori Rómában már aranyból és ezüstből készült darabokat viseltek, és ekkor alakult ki az eljegyzési gyűrű és a jegygyűrű hagyománya is. A rómaiak úgy hitték, hogy a bal kéz negyedik ujjából egy véna, a „vena amoris”, vagyis a „szerelem vénája” közvetlenül a szívhez vezet, ezért ezen az ujjon hordták eljegyzési gyűrűt. Később, a középkorban, az arany gyűrű már nemcsak az elköteleződés, hanem a társadalmi státusz jelképe is lett. Egyre elterjedtebbé váltak a pecsétgyűrűk, amelyeket személyes vagy családi címerrel díszítettek, és gyakran viaszpecsételéshez is használtak.

A reneszánsz és barokk korban a gyűrűk díszesebbé és egyedibbé váltak, gyakran drágakövekkel vagy bonyolult vésetekkel díszítették őket. A 19. században, a Viktoriánus korban egyre személyesebb üzeneteket kezdtek hordozni: a szerelmesek titkos szimbólumokat, monogramokat vagy rejtett feliratokat vésettek az ékszerek belsejébe.

A modern korban a jegygyűrű továbbra is az összetartozás egyik legfontosabb szimbóluma, de ma már sokkal személyre szabottabbak lettek. A viselők saját történeteiket, érzéseiket és egyedi stílusukat is kifejezhetik egy gondosan megtervezett, kézzel készült ékszerrel.

Számomra minden ékszer egyedi történetet mesél el. Kézzel készítem őket nemesfémből, különös figyelmet fordítva a részletekre. A természet formái és textúrái gyakran inspirálnak, így az általam megálmodott gyűrűk nemcsak szépek, hanem organikus, időtálló darabok is. Egy nemesfém ékszer generációkon átívelő kincs, amely viselőjével együtt éli meg a legfontosabb pillanatokat. A kézműves munka és az egyedi tervezés lehetővé teszi, hogy minden darab személyes jelentéssel bírjon, és éppúgy tükrözze viselője egyéniségét, mint a régi időkben készült, gondosan megmunkált gyűrűk.